A gyerekek amikor berobbannak az életünkbe mindent fenekestül felfordítanak. Persze erre mi már jó előre fel vagyunk készülve jó esetben, mégis hatalmas meglepetést tudnak sokszor okozni a nevelés során. Persze én is elterveztem ezer meg egy dolgot, hogy majd hogy fogom őket nevelni, milyen módszerekkel, miket nem fogok semmiképp sem megengedni nekik, milyen dolgokat nem tekintünk majd játéknak, de hát ők ezt ezerszer felül tudják írni, és hát persze az élet is. Kezdetben frusztrált ez engem is, de aztán rájöttem, hogy egyrészt felesleges ezzel az érzéssel küzdenem, mert majdnem mindenki szembesül ezzel, másrészt pedig semmi probléma nincs azzal, ha a nevelési terveimen módosítok, hiszen lehet hogy alapjában véve voltak azok hibásak.
Egyetlen dologra figyeltünk mindig is nagyon és következetesen, hogy a telefonok és a számítógép, tablet nem játék, és nem is hagytuk nekik sosem hogy játszanak vele. A fiam közben már tizenhárom éves lett. Nagyfiú. Meg kellett neki tanítanunk a mobiltelefonnal való mozgást, mert már edzésre jár, suliba is sokszor egyedül megy, kell neki valami amivel tud velünk kommunikálni. Kapott is egy iphone készüléket, mert nagyon azt szeretett volna. Persze felhívtuk a figyelmét, hogy mindig a tokban tartsa, és ne ejtse le, mert nagyon sérülékeny ez a telefon, azonnal be fog törni a kijelzője, és ha ez megtörténik mert nem vigyáz rá, akkor biztosan a zsebpénzéből fogja kifizetni a javítását.
Persze mondanom sem kell, hogy annyira nagymenőnek érezhette magát a fiam, hogy azonnal kivéve a tokból mutogatta mindenkinek a telefont és játszott vele. A harmadik héten pedig úgy érkezett haza, hogy össze volt törve a kijelző. Persze van jó iphone szerviz csapatunk, hiszen a családban mindenkinek ilyen telefonja van, és nagyon gyorsan meg is javították neki, de bizony a zsebpénze bánta. Ezzel együtt meg is tanulta azt a kifejezést, hogy mit jelent a tanulópénz. Most már biztosan jobban fog vigyázni a telefonra, akkor is, ha ilyen szuper szerviz csapatunk van mint az iszereles.